Bóka Ferenc, Újvidék. - Közvetítõként harminc ösztöndíjat ad (adott?) a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Magyarországon tovább tanuló, elsõsorban vajdasági, az idén õsszel rajtoló egyetemistáknak. Ki a tényleges jótevõ, nem tudni. Beszélik itt-ott, hogy (talán?) a Magyar Köztársaság ajándéka, mások az amerikai Soros-alapítvány jóindulatára tippelnek. Biztosat, néhány VMDK-beli bennfentesen kívül, senki sem tud. Titok. Hallgatás takarja e különösen humánus akció részleteit. Így kérné az adományozó? Hihetetlen.

Azt sem tudni, milyen feltételek mellett ítélik (ítélték?) oda valakinek az öt-hat éven át gondtalan iskoláztatást szavatoló anyagi segélyt. Pályázatot ugyanis nem hirdettek. Suba alatt intézik (már elintézték?) a VMDK kisebb-nagyobb rangú felkent papjai, mintha saját zsebükbõl fizetnének. Telefonon keresztül Ágoston András, a közösség nagyelnöke közölte velem: "én rendeltem el, hogy nem kell nagydobra verni a dolgot..." Ugyan miért? Az elnöknek erre is van válasza: "Nem akartam, hogy az emberek kilépjenek a VMDK-ból". Na, ezt valószínûleg úgy kell érteni, hogy egy meghirdetett pályázat útján az ismérvek tárgyilagos rostáján kihullottak fordítanának - sértõdöttségükben - hátat a közösségnek. Eléggé fejtetõre állított érvelés. Nem a führeri elrendelemre nagy titokban, az "aki közel van a tûzhöz..." alapon lebonyolított egyetemista-válogatás vált-e ki felháborodást és elkeseredést a kisemmizettekben, akiket megfosztottak annak a lehetõségétõl, hogy nyílt színen, legális pályázati bizottságok elõtt megmérettessék képességeiket és egymással tisztességes versenyben helyet és lehetõséget adjanak a náluknál rátermettebbeknek és nem utolsósorban az anyagiakban jobban rászorulóknak?

A félreértések elkerülése végett még csak annyit, hogy sem közeli, sem távoli atyámfia nem érdekelt ebben a kérdésben. Nem egoizmus beszél belõlem. Csupán a mostanság - a VMDK vezetõsége részérõl is sokat hangoztatott és ígérgetett, ám sehol tetten nem érhetõ egyenrangúság, pluralizmus, vagyis a DEMOKRÁCIA érdekében szóltam. Hátha nem hiába.